A Twin Peaks tabukat, elvárásokat és átjárhatatlannak tűnő falakat döntött le, mikor 1990-ben sugározni kezdték az Egyesült Államokban, majd két évvel később hazánkban is. Elvégre egy kult státuszú filmrendező vezényelt le egy klasszikus szappanopera-fordulatokkal teli, álmos vidéki helyszínen játszódó tévésorozatot, melyben kéjgyilkosságok, családon belüli erőszak, droghasználat és fiatalkori prostitúció is szerepelt. Kilógott továbbá a mainstream popkultúrából (ahova éves csúcsnézettsége sorolta) gátlástalan magabiztossággal alkalmazott szimbolizmusa, álomjelenetei miatt is, amelynek köszönhetően valószínűleg rengeteg tévénéző jegyezte meg David Lynch nevét.
Hibát követ el azonban, aki a Twin Peaks különlegességeként csupán a látványos szerzői kézjegyekre emlékszik: a cselekmény kreatív spontenaitására, önkényesen előhúzott és félretett történetszálakra, váratlan hangnemi váltásokra, kiforgatott műfaji elemekre, váratlanul felbukkanó abszurd humorra. Az 1990-91-ben forgatott két évad ugyanis egy merész, de alaposan átgondolt és következetesen kivitelezett koncepción alapszik, mely átjárja a sorozat szövetének minden rétegét (az idén bemutatott harmadik ugyanígy), még akkor is, ha ez kevésbé szembeötlő, mint a felsorolt felszíni hatáselemek.
